A bináris számábrázolás

A természetes számok ábrázolása egyszerűen a szám kettes számrendszerbeli alakjával történik. Ezt a kódot szokás a szám természetes kódjának is nevezni.

Ebben az ábrázolási módban egy előjel bit után (1 - negatív, 0 - nem negytív) a szám abszolút értékének kettes számrendszerbeli alakját ábrázoljuk (n-1 biten, ezek a „helyiérték bitek”).

Másképp fogalmazva n bites ábrázolás esetén a negatív A értékek kódja a pozitív szám természetes kódja lesz.

Például:

Hátrány: Van „negatív zérus” (10000000). Adattároláshoz kényelmes, műveletvégzéshez kevésbé alkalmas forma.

Negatív szám kódja itt a szám abszolútértékének negáltja (azaz minden bitet az ellenkezőjére változtatunk).

Másképp fogalmazva n bites ábrázolás esetén a negatív A értékek kódja a pozitív szám természetes kódja lesz. A nem negatív számok kódja itt is a természetes kód, azaz az egyszerű kettes számrendszer szerinti alak.

Például:

Az első bit itt is előjel bit-ként funkcionál. Itt is van „negatív zérus” (11111111).

Negatív szám kódja itt a szám abszolútértékének komplemense (azaz minden bitet az ellenkezőjére változtatunk, majd a számhoz hozzáadunk egyet).

Másképp fogalmazva n bites ábrázolás esetén a negatív A értékek kódja a pozitív szám természetes kódja lesz. A nem negatív számok kódja itt is a természetes kód, azaz az egyszerű kettes számrendszer szerinti alak.

Például:

Így nincs „negatív zérus”, minden kód különböző számot jelöl. Könnyű a műveletvégzés (Például: ).

Szokás többletű kódnak is nevezni. Itt egyszerűen a legkisebb számot jelöli a 00000000, a következőt a 00000001, és így tovább…

Másképp fogalmazva n bites ábrázolás esetén az A értékek kódja a nemnegatív szám természetes kódja lesz.

Például:

Így sincs „negatív zérus”, és könnyebb a számok összehasonlítása (a relációk megfelelnek a pozitív egészeknél alkalmazottakkal), másrészt a negatív számok eslő esetén az első bit 0, nem negatív számok esetén az első bit 1.

Az előzőekben leírt előjeles egész számábrázolási módok egyikét használjuk, egy rögzített p „pozícionáló tényezővel', mely az egész kódhoz viszonyítva adja meg a helyiértékek eltolódását. Ez azt jelenti, hogy az egész szám helyett annak szeresét értjük.

Például:

• komplemens kódot használva, p=3 esetén

A számot alakban írjuk fel, ahol m a mantissza, c a karakterisztika, mindkettő fixpontos ábrázolású, általában a mantissza komplemens, a karakterisztika többletes kódú, , . (Legtöbbször 4+2 byte)